Keszthely - Sydney - LuciaAir - Balatoni Sétarepülés

Főmenü:

Rólunk > Karitatív repülések

Repülés Lúciával Ausztráliába

"Keszthely-Sydney Repülés a Rett Szindrómáért"

2002. november 02 indultunk Keszthelyről 17országot átrepülve Ausztráliába a segítőbarátommal Latky Csongorral, egy nagyon pici ultrakönnyű repülővel, amit Lúcia névre kereszteltem az akkor 9 éves lányom után, sajnos Lúciának Rett szindróma nevű betegsége van.

Indulás sármelléki repülőtérről 2002.november02-án érkezés:2003. január 30. Sydney (Bankstown reptér)

Ausztrália partjainak elérése 2003.január 13-án történt Timorból észak-nyugat Ausztráliába Truscott repülőterére.

2002. november 2. az indulás napja.

Borzalmas hosszú előkészületek után végre eljött a nap, az indulás napja!

Bizonytalannak tűnt, hogy az időjárás elenged-e minket, de tudtuk, hogy innen már nem lesz hátraarc. Sokan aggódva kérdezték, mi lesz most, hogy ilyen ködös az idő. Ha tudták volna, hogy fogalmunk sincs róla... de mind a ketten már túl akartunk lenni az interjúkon és az előkészületeken. Nehéz volt az indulás, mert a barátaink kitettek magukért, megleptek minket egy gyermek fúvószenekarral és már a Himnusz alatt elérzékenyültünk. A búcsúztató barátok és ismerőseink is most fogták fel, hogy nem hülyéskedünk, megyünk Ausztráliába!

Mikor beültünk a gépbe és leellenőriztük a motort, pillantásaink már csak a családtagjainké voltak.

Összeszorult szívvel, de megkértem az engedélyt a guruláshoz. Az utolsó pillantásainkat lassú, nagyon lassú gurulással nyújtottam, hogy azok az emlékeinkbe vésődjenek.
Miután kigurultunk a 17-es felszállópályához, már csak a feladatra koncentráltunk, és elcsukló hanggal, de boldogan meghívtam a tornyot: sármelléki torony a HA-YNAU felszállásra kész...

Felszállásunk sikeres volt Szalai Feri barátom Cessna 150-esével. Csongor testvére, Latky Szabolcs motoros sárkányával követett minket, majd kötelékben lesüllyedtünk a búcsúztató közönség fölé és sűrű szárnybillegtetéssel elbúcsúztunk. A két kísérőnk Keszthelyig elkísért, majd rádión azoktól is elköszöntünk, széles mosolyukat még most is látjuk. Az utolsó búcsúzásunkhoz értünk a szeretett városunkhoz, KESZTHELYHEZ és a kicsi pályámhoz, ahol oly sokszor szálltam le tíz perc után az utasaimmal. Most nem jövök vissza 10 perc múlva, egy „icipicivel” hosszabb fuvarom van.
A gépem hangja gyönyörűen duruzsolt, még egy utolsó csekkolás a fedélzeten és ráálltunk a szegedi útvonalunkra. A Balatontól még egy búcsúpillantást akartunk venni, de már a felhő
nem engedte meg. Összenéztünk és elmosolyodva egymás kezébe csaptunk. Szegedre az utunk a hátszélnek köszönhetően 1óra 30 percvolt. Az irányítás is búcsúzóul sok sikert és szerencsét kívánt, amit hálásan köszöntünk meg. Szegedi leszállásunk jól sikerült, a helyi irányító, Zsuzsika gratulálva fogadott, és a későbbiekben is szeretettel foglalkozott velünk.
A leparkolás után, mikor be akartunk állni a hangárba, sajnálattal vettük észre, hogy az üzemanyag tartályból, ami a szárnyban van, csöpög a benzin. Úgy döntöttünk, hogy a holnapi indulás elmarad és Egerbe, a gyárba repülünk megnézetni. Nagyon elszomorodtunk, hogy már az első utunk alatt problémánk merült fel, de megígértem Csongor apukájának, Józsi bátyámnak, hogy hazaviszem a fiát. A vámosokat lemondattuk Zsuzsikával és elfoglaltuk Szegeden szállásunkat. Gondoltam, hogy most jól kipihenjük magunkat a hotelben, de valaki kopogtatott az ajtónkon, amit ezen a napon már egy kis zaklatásnak fogtam fel és egy kicsit bunkón nyitottam ajtót. Csongor volt egyetemi szobatársa volt, Szukits László, könnyed mosolyt erőltettem az arcomra és beinvitáltam a szobánkba. A lényeg az, hogy végül egy szegedi tiszaparti halászcsárdában kötöttünk ki, ahol életünk legfinomabb hallevét ettük, majd két 1 kg-os csukát, ami már nekem is sok volt. Pedig sokat tudok magamba tömni! Utána két napig nem voltam éhes. Miután leöblítettük a vacsorát egy pálinkával, Laci fizetett. Mondtuk is neki, hogy „á nem kellene”, de olyan boldogan fizetett, hogy nem akartuk elrontani a kedvét. Azóta is hálásak vagyunk a Szukits Könyvkiadónak :-). Lacival kellemesen elbeszélgettünk, tényleg jól éreztük magunkat.

2. nap, november 3.